A gyermekek számára még természetes a játék, de a felnőtté válás során, mintha elveszítenénk a játékra való képességünket, pedig mennyi boldogsággal fűszerezheti meg életünket, ha nyitottak vagyunk rá. A győri Papp Kristóf története is éppen erről szól.

Papp Kristóf felnőttként is meghallotta saját belső gyermeke hangját, így történt, hogy egyik délelőtt vásárolt egy frizbit magának, és akkor még nem is sejtette, mi minden kerekedik majd ki ebből. Ugyanis, ahogy mesélte, kiskorában imádott frizbivel játszani, mindig feltöltötte ez a tevékenység, és úgy érezte, hogy ez a fajta játékosság most is hiányzik az életéből, így kipróbálta, milyen huszonévesként megélni a frizbizés örömét. Nem csalódott, sőt, talán egy életre rákapott erre a játékra, azóta is azon töri a fejét, milyen közösségi eseményeket szervezzen köré.

Mint elmondta, őt is meglepte, hogy milyen nagyszerű, internacionális élmény vált egy spontán ötletből. Egy délután leballagott az egyetemhez kezében a frizbivel, véletlen összefutott egy kenyai férfival, így vette is a bátorságot, hogy megkérdezze, van-e kedve beszállni egy kis dobálásba. A játékuk olyan jól sikerült, hogy mások is kedvet kaptak, kis idő elteltével már egy ukrán férfi is csatlakozott hozzájuk, majd egy mongol nő is társult. Mivel Kristóf a frizbin túl imád angolul beszélni és kapcsolatot építeni, óriási öröm volt számára, hogy végül ilyen közösségi játék kerekedett egyetlen hirtelen jött döntésből. Természetesen ezután mindannyian elérhetőséget cseréltek, hátha később is kedvet kapnak a közös időtöltéshez.

Kristóf a népszerű közösségi oldalon is igyekszik frizbis csapatot építeni, IDE KATTINTVA lehet csatlakozni hozzá.

A története inspiráló lehet mások számára is. Ha hív a gyermeki játékosság, bátran merjünk belevágni, ki tudja, milyen spontán kalandban lesz részünk!